A látogatottságom 5400 ember fölé ugrott, amiért hálás vagyok. Nagyon szépen köszönöm, hihetetlen megtisztelő ez nekem. Fel sem fogom, hogy az átlag a 700 olvasottság egy-egy posztra. Számomra ez leírhatatlan. Igen, tényleg szeretek írni, de erre nem igazán találok szavakat. Meg kell említenem, hogy dagad a májam, mikor meghallok embereket arról beszélni, hogy “fecsegőposzáta” milyen témát dobott terítékre. Mikor elkezdtem ezt az egészet, eleinte szkeptikus voltam. Hogyan lehetne, hogy több ...

“Hogyan tudsz ilyen gyorsan gépelni” - hangzott el már ezerszer másoktól. Ahogy az is, hogy “figyelsz te rám?”, “mi jár a fejedben?”, “az íráson kívül is tudsz ennyire érzelmes lenni?”. Az igazság az, hogy szeretek írni, és néha görcsbe rándulnak az ujjaim, mert olyan gyorsan próbálok írni. Nem szeretnék egyetlen gondolatot sem elfelejteni, ezért, ami a fejemben van, és épp jónak tűnik, legépelem vagy lefirkálom. Ha írok, és beszélsz hozzám, nagyobb a valószínűsége annak, hogy némán, ...

Annyit filozofáltam, milyen témát boncolgassak. Aztán rájöttem, hogy nem kell gondolkodnom rajta, csak írnom kell, ami a szívemben van. Tökéletesnek érzem az utamat, amin épp járok. Lehet, hogy vannak rosszabb napjaim, de senkivel sem cserélnék egy másodpercre sem. Mindenem megvan, amire vágyhatnék huszonöt évesen. Miért kellene azon siránkoznom, hogy már semmi sem ugyanolyan mint évekkel ezelőtt. De el kell fogadnom, hogy felnőtt vagyok és előttem az élet. Már nincs időm arra, hogy ...

Jó pár napja nem volt időm ápolgatni a blogomat. Most jutott egy órácska időm arra, hogy írjak pár sort a hetek történéseiről. Úgy érzem, kiegyensúlyozott vagyok. Megtanultam, hogyan kell úgy viselkedni, hogy nem érdekelnek a felesleges dolgok és emberek. Rájöttem, hogy az egészségemtől nincs fontosabb. Felerősödött bennem, hogy mennyire hálás vagyok azért, hogy élhetek. Mindig van rosszabb, nincs idő szomorkodni. Így fogom fel én is. Talán, tehetek az ellen, ami kialakult. Javíthatok rajta, ...

Reggel hat óra. A város fényei még csak pislákolnak, és sötétség borítja be az egész lakást. Bár az év összes napján ugyanilyen bosszús sötétségben élem a mindennapjaim. Újra elkezdődik. Ugyan az a körforgás, ami minden áldott nap. Felkelek, elvégzem a reggeli teendőimet, majd összepréselem magam több ezer idegennel a metrón, és a munkahelyemen hagyom az összes "maradék" energiámat. Lépteim egy meglőtt jegesmedvéhez hasonlítanak, aki lihegve vonszolja magát végig a nyirkos new-york-i ...

Sokszor előfordult már, hogy valaki azt mondta, túl karrierfüggő vagyok és tegyek már le erről az egészről. Voltak olyanok is, akik megszólták azt, hogy túl érzelmes vagyok és legyek már erősebb. De előfordult, hogy azt magyarázták, miért szeretek és miért utálok embereket. Ritkán válaszolok a kérdésekre, többször inkább lehajtom a fejem. Sajnálom, hogy az emberek ennyire képesek áskálódni. Engem nem érdekel, ki mit és miért csinál. Legalábbis nem szólok bele, mert nem az én dolgom. Ti ...

Huszonöt éves vagyok, de sokszor +10 évvel idősebbnek érzem magam. Pedig úgy érzem, ezer dolgot tudnék egyszerre csinálni. Aztán rájövök, hogy jó a teherbíró képességem, de nem vagyok szuperhős. Annyi minden érdekel a hétköznapi életben, de sokszor úgy érzem, egyikbe sem adom bele igazán önmagam, mert elfelejtek foglalkozni magammal. A fejemben rengeteg tervem van, de a kivitelezés rohadt nehéz. Főleg egyedül. Mert nem akarok azaz ember lenni, aki az összes problémáját a barátai nyakába ...

Úgy örülnék, ha hallanátok most a boldogan vihogó hangomat az izgatottságtól. A sikerélmény már magában is öröm, de mi van, akkor ha egyszerre több is beköszönt? Mikor végig ugrálsz a szobán, és annyit motivációt szerzel mindezzel, hogy már látod az egy éves terveidnek is a legvégét. Persze, sikeresen és átkozott boldogan. Csak kezdj el hinni magadban! Ne foglalkozz azzal, mennyien vannak ellened. Az se nagyon érdekeljen, hogy hányan használnak rád obcén szavakat, néznek hülyének és nevetnek ...

Amikor reggel kinyitottam a szemeimet, az jutott eszembe, hogy annyi mindenről írnék ma a blogomra, hogy az már bűn. Néha nehéz a konkrét érzéseimről, történéseimről és a pillanataimról általánosságban írni. Nem szeretnék neveket és helyszíneket néven szólítani, ezzel is megtisztelve a környezetemet. Sokan kérdezték, hogy miért pont “fecsegőposzáta” és miért pont “mindigtesok.blogolok.hu”. A blogíró nevem teljesen véletlenszerűen született. Egyik este ültem a TV előtt és az ...