Van egy kérésem: lehessek most önző!

Sokszor előfordult már, hogy valaki azt mondta, túl karrierfüggő vagyok és tegyek már le erről az egészről. Voltak olyanok is, akik megszólták azt, hogy túl érzelmes vagyok és legyek már erősebb. De előfordult, hogy azt magyarázták, miért szeretek és miért utálok embereket. Ritkán válaszolok a kérdésekre, többször inkább lehajtom a fejem. Sajnálom, hogy az emberek ennyire képesek áskálódni. Engem nem érdekel, ki mit és miért csinál. Legalábbis nem szólok bele, mert nem az én dolgom. Ti milyen jogon szóltok az én életembe? Miért veszitek a szátokra a nevemet, ha tőlem is rosszabbak vagytok? Ki döntötte el, hogy én nem hozhatok önálló döntéseket? Szeretnék végre úgy élni, hogy nem szól bele senki, nem mondanak véleményt, ha nem kérdezem és elsősorban elfogadják a döntéseimet. Nem erőltetve minden hülyeséget rám!

Eljött a pillanat, hogy magamnak én legyek a legfontosabb. 6 pontot sorolnék fel, amiért kicsit eltűntem mindenki életéből és sokszor nehezebb elérni engem mint a fehér hollót:

1. Fura mód nincs kedvem olyan helyekre menni, ahol több a részeg mint a józan. Az is érdekes, hogy nincs kedvem olyan emberekkel szót váltani, akiket a hátam közepére kívánok. Szívesebben járok olyan helyekre, ahol tökéletesen egésznek érzem magam.

2. Építem az életemet. Nem, nem a felesleges hülyeségekre gondolok. Karriert építek a terveim szerint, hogyha egyszer gyermekeim lesznek, tudjak mindent megadni nekik. Küzdök, hajtom magam és elviselem, hogy ezért vagyok gáz, legalább a sikerélmény kárpótol.

3. Sajnálom, ha már nem vagyok ott minden pillanatban mellettetek. Ha sokszor nem tudok együttérző lenni, nem tudok csendes lenni és visszaélek azzal, aki vagyok. Egyszerűen ez az időszak rólam szól. Huszonöt év után egyetlen időszak.

4. Háborogjatok másoknak vagy egymásnak, hogy mi lett velem, hol vagyok, merre járok, miért nem keresek senkit sem. Mégis mindegyiktek visszamondja nekem az egész történetet. Most akkor velem nem vagytok őszinték, vagy egymással? Nem akarjuk okosabban csinálni? :)

5. Életemben először olyan céljaim vannak, ami boldoggá tesz. Tökéletes érzés, hogy mindennapom kicsit rólam szól és a családomról. Hihetetlen fantasztikus érzés, hogy teszek magamért, a legfontosabb az egészségem lett, tudom értékelni a családdal és a rokonsággal töltött pillanatokat. Van időm főzni, sütni, tanulni, dolgozni, írni, tornázni. Mert érzem, hogy ezáltal végre élek!

6. Szeretlek titeket. Az összes barátomat és haveromat, de kérlek most legyetek velem kicsit toleránsabbak. Nekem is lehetnek egészségügyi és lelki problémáim, amit a családommal tudok a legjobban leküzdeni. Nem akarok senkit sem megbántani, még azokat sem, akik egész életünkben olyan negatív személyiségek, hogy folyamatosan másokon lovagolnak. Egyszerűen csak ne osszátok az eszet, csinálhassam azt, amit én akarok. A véleményeteket és a hülye kérdéseket ne tegyétek fel, eléggé lefárasztanak a mindennapok az nélkül is, hogy idegeskedjek felette. Ha a barátom vagy, úgyis hívhatsz éjjel-nappal, csak ne kérjétek tőlem azt, hogy leadjak minderről. Mert életemben először motiváltnak, elszántnak és racionálisnak érzem magam.

Sok sikert, egészséget és kitartást a mindennapokhoz! A hamarosan érettségizőknek és államvizsgázóknak csak annyit, hogy sikerülni fog, utána pedig élvezhetitek a jól megérdemelt nyarat a medence mellett, hazai pálinkával a kezetekben. Kitartást nektek is és magamnak is! ❤️