Ugató hiénák?

Gondolkodtam, hogy milyen témát válasszak, ami érdekes lehet mindenki számára. Pár napja, mikor egy kedves ismerősöm gondolata miatt, elkezdtem blogolni, nem gondoltam volna, hogy ennyien kíváncsiak lesztek rám. Az írásaimra és a lelkemre. A legjobb érzés az benne, hogy azt csinálom, amit a legjobban szeretek és mosolyogva adjátok a tudtomra, hogy olvastátok. Sőt várjátok, mikor írom a következőt és milyen témát választok. Először is szeretném mindezt megköszönni.

Most picit kényelmetlen témát fogok boncolgatni. Sokszor bíztam meg olyan emberekben, akikben nem kellett volna. Hittem a felszínes kapcsolataimban és naivan azt gondoltam, hogy az évek sziklaszilárddá varázsolják majd a barátságokat. De ez tévhit! Nem számít, kit mennyi ideje ismersz, ha tényleg odafigyel rád. Az èrzéseidre! Bizalmat szavaz, és te is feltétel nélkül megbízol benne. Gondtalanul mondasz el olyan dolgokat, amiket más esetben, senkinek sem mernél. Évekig nagyon naiv voltam. Sőt most is az vagyok, de tanultam a hibámból. Elengedtem olyan embereket, akik tiszta szívből szerettek. Elárultam olyanokat, akik csak azért bántottak, mert azt hitték, nincs jobb megoldás - vagy csak védekezési mechanizmusnak nevezzem? A legviccesebb az egészben, hogy olyanért/olyanokért tettem, akik réges-rég nem érdemelték volna. Történt már veletek olyan, hogy valaki megalázott titeket, mert annyira önfejű, primitív és naiv volt? Engem igen. És mindezek után képes voltam megbocsátani, mert azt láttam, kik voltunk előtte. Évekkel azelőtt. Aztán a sok kamu, a felesleges veszekedés, a primitív viselkedés, a “muszáj” provokációk és a gyerekes hozzáállás megmutatta, hogy a jövőben nekünk egymáshoz semmilyen közünk nincs. Értelmetlen lenne! Egyszerűen más az egzisztenciánk. Egyik barátomtól idéznék: “túl prolis”. Lehet, hogy durva kifejezés, de ez az álláspontom. Nem kell irányítani, mert képes vagyok rá egyedül is. Én belátom, ha hibázom, az ilyen emberek nem. Nem az orrom alatt morgok, hanem megvédem magam, ha kell. A kutyázás és az értelmetlen hasonlítgatások pedig egy fuldokló ember jajveszékelő kiálltásaira emlékeztetnek. Nevetséges! Soha nem akartam mártír lenni, ők igen. Konfliktus-imádok, sikkesek, felszínesek és azt hiszik, hogy csak ők tudnak másokat bántani. Pedig az a nagy különbség, hogy mások is tudnák ezt a réteget vagy “balfaszokat” (bocsi, az obcén kifejezésért) bántani, de nem fogják. Az értelmi különbségek miatt. A ló sem akar szamár lenni, ha ló maradhat. Az okos nem bántja a hülyéket. Soroljam tovább? #sorrynotsorry

Szeretnék leírni egy típust, amit senkinek sem kívánnék. Nem, nem azért, mert én is mártírkodni szeretnék, de az ilyen elveszi az ember összes energiáját. Kettő igazán kiemelkedő tulajdonsága van, ami azonnal beugrik: gonosz és közönséges. Nem baj, ha az ember kiabál néha, az sem baj, ha nem az elvártak szerint él vagy cselekszik, sőt azzal sincs baj, ha állandóan hülyeségeket csinál, de ha valakit senki sem szeret a rohadt belsője miatt, az gáz. Inkább maradjak a naivságom miatt egyedül, mint azért, mert mindenki gonosznak és undorítónak titulál. Szánt szándékkal ártani másoknak és utána mártírt faragni önmagunkból a legközönségesebb dolog. Ennyi erővel nyugodtan arcon csulázhatnátok magatokat. Bár az ilyen alakok, simán lenyalják magukról és mindenre kifogást találnak, hogy elegendő sajnáltatást csikarjanak ki az emberekből. Ha ez az összhang nincs meg, akkor gondolkodás nélkül taszítják le a ‘másikat’ a szikla széléről sőt egymást is, mert az a fontos, hogy az undorító személyiségük ne sérüljön. Mindig azt mondom, hogy talán igen, az ilyen ember egy ideig fent ülhet a képzelt trónon a büszkesége és az önzősége miatt, de ha szüksége lesz valakire, senki sem lesz mellette. Nem számíthat majd senkire. Csak ha talál valakit, akit kihasználhat újra, felzabálva az összes tartalék energiáját. De hamarosan nem lesz olyan hülye, aki öntudattal megálljon az ilyen éhező birkáknak.

Tanuljátok meg megvédeni a saját házatokat és becsületeteket. Ha támadnak, akkor védekezzetek. Ne legyetek gonoszak, csak őszinték. Ha nem tisztelnek, akkor is emeld fel a fejed, te tiszteld önmagad ennyire! NE félj, te több vagy ettől! A titkoknak nem kell örökké titkoknak maradniuk. :)