Szombat délutáni melankólia?

Szánalmasan hagytam, hogy letörölje a könnycseppjeimet, amelyek fájóan égették a bőrömet. Szerettem volna, ha elfelejteti velem mindazt, amiért szomorú vagyok. Könyörögni akartam, hogy vigyen el valahová messzire, ahonnan nem tudnék és nem is akarnék többé visszatalálni. De nem tette. Azt mondta, hogy harcoljak meg a mindennapokkal és ne foglalkozzak azzal, ha megváltozik minden. Vele együtt én is. Megnyugtatott, hogy mindig itt lesz mellettem és sohasem fogja hagyni, hogy elhagyjam magam. Újra és újra taszítani fog a napsugarak felé, hogy eszembe se jusson másik alternatíva az életemmel kapcsolatban. Megígérte, hogyha egyedül érzem majd magam, ő megmutatja, semmi sincs veszve és mindig van remény.

Most viszont mást éreztem. Rettegtem felnőni. Nagyon féltem szembe nézni az idő múlásával, hogy már semmi sem olyan mint régen. Hogy már nincsenek itt azok, akik fontosak voltak. Nem tudom elfogadni, hogy folyamatosan vége szakad valaminek. Mindennek, ami boldoggá tett gyerekként. Sokszor éreztem úgy, hogy szeretnék elmenni messzire, ahol semmilyen bántódás nem érhet a honvágyon kívül. És végre megértettem. Honvágyat kell éreznem ahhoz, hogy mikor újra hazatérek, a lelkem megtisztuljon és felhőtlenül boldog legyen. El kell mennem innen, hamarosan el kell mennem innen...és azt hiszem, már nem akadályoz ebben semmi sem. Elkezdek igazán együtt élni a lehetőségeimmel. :) Tedd te is azt! Ne félj valamitől, ami ismeretlen számodra. Én is mindig féltem, és ezért nem ugrottam bele az ismeretlenbe. Aztán rájöttem, hogy egyszer élek és szeretnék úgy meghalni, hogy nem fecséreltem el az időmet. Hogy eleget éltem, elég élményt szereztem és mindemellett boldog voltam. Ne félj kockáztatni, nincs mitől félned, maximum az élményszerzés közben felnősz, ahogy én is felnőttem. Kicsit ijesztő érzés, de megnyugtatlak, hogy megértesz majd mindent, amit azelőtt nem tudtál és nem is akartál. A lényeg az egészben, hogy ne nézz többé vissza, felejtsd el a múltat, és kezdj el koncentrálni önmagadra. Azaz ember, akinek maradnia kell, nem fog elhagyni. Aki pedig egy látogató az életedben, megtanít valamire, majd tovább indul az útján. Ez ne fogjon vissza, menj! Élj! Fogadd el! Nevess nagyot! Bólogass és gondolj azt, amit csak akarsz! :)