Semmi a semmiségben

Hogy mi az, amit igazán gondolok? Semmi. Van, hogy az ember semmit sem érez és semmit sem gondol. Átértékelődik benne minden. Másképp látja az életet, másképp hallja a falevelek suhogását, másképp éli meg összes pillanatot. Többször hullajt örömkönnyeket és többször szeret egyedül lenni, mert értékelni tudja azokat a perceket is. Ez miatt tudom már én is, hogy mit érezhetett ő is. Nem félt, egyáltalán nem rettegett attól, mi lesz vele, mert megtanult élni a pillanatokban. Megtudta, hogyan veszhet el a másikban.

Azt hiszem, én is megtanultam. Megtanultam, mert meg kellett. Nem, nem azért, mert rinyáltam kettőt. Nem is azért, mert megaláztam másokat. Hanem egyszerűen csak megtanultam kiélvezni azt az időt, ami jut nekem. Élvezem, hogy értem azt, amit mások nem. Szeretem, hogy mindezek mellett még mindig tudok adni és vannak olyan titkaim, amelyeket soha senki sem fog tudni. Mert nem szeretném, hogy tudjon.