Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó
Bejelentkezés
mindigtesok

Önbizalmat a népnek!

Fecsegőposzáta · 4 hónapja
A látogatottságom 5400 ember fölé ugrott, amiért hálás vagyok. Nagyon szépen köszönöm, hihetetlen megtisztelő ez nekem. Fel sem fogom, hogy az átlag a 700 olvasottság egy-egy posztra. Számomra ez leírhatatlan. Igen, tényleg szeretek írni, de erre nem igazán találok szavakat. Meg kell említenem, hogy dagad a májam, mikor meghallok embereket arról beszélni, hogy “fecsegőposzáta” milyen témát dobott terítékre. Mikor elkezdtem ezt az egészet, eleinte szkeptikus voltam. Hogyan lehetne, hogy több száz ember követni kezdi az írásaimat, amiben az érzéseimről írok és a pillanataimról? Aztán egyre több visszajelzést kaptam, s nem csak a családomtól és a barátaimtól, hanem ismerősöktől és idegenektől. Köszönöm, hogy bizalmat szavaztok nekem. 
Nagyon fura érzés, mikor valaki rád ír, hogy elmondja, az írásaim átsegítik a borúsabb napokon és erőt adok neki. Elképedek, mikor egy üzletember vagy politikus azt ecseteli, mindig olvassa a posztjaimat. Zavarbaejtő, amikor a szüleim csillogó szemekkel mesélik másoknak. Pár héttel ezelőtt az édesanyám felhívott azzal, hogy azt kérdezték tőle, a fecsegőposzáta tényleg én vagyok e. Mert nemcsak a fiatalabbaknak adok útmutatót, hanem az idősebb korosztálynak is. Részemről a szerencse, hogy érdeklődnek irántam, és a névválasztásom ennyire jó lett. Mégis a legmeglepőbb mikor egy vadidegen azt kérdezi tőlem, hogy “mi újság, fecsegőposzáta?”. Nincs semmi, azon kívül, hogy az arcom eltorzul és az állam a földet súrolja. 

Valaki kérdezte tőlem, hogy a témákat, milyen módon válogatom. Nem válogatok, legtöbbször a rejtett érzéseimet gyúrom össze és írom meg kivitelezhetővé. Néha lehet túllövök a célon, de ha a jelenlegi önmagamat szeretném beleformázni, akkor nem fogok cenzúrázni. Amúgy sem tenném, inkább legyek polgárpukkasztó. Ez a lényege mindennek, nem igaz? Mindig maradjunk meg önmagunk! Persze, ez nem azt jelenti, hogy nem kell változtatni néha dolgokon és a személyiségünkön, de mértékkel. A legfontosabb, hogy ez megfeleljen számunkra. A többi már csak felesleges mellédumálás. Ne egy másik ember döntse el, miben kellene megváltoznunk. Nekünk kell éreznünk, hogy van e értelme és az a bizonyos ember számít e nekünk. 

Mindig hallok negatív dolgokat, amiket rám mondanak. Bár egyre jobban igyekszem olyan életet élni, amivel a nem kívánt személyeket kizárom az életemből. De néha nehéz, ha valaki nem tud megválni tőlem. Félreértés ne essék, nem a pofátlan önbizalom beszél belőlem. Válaszolnék pár kérdésre: 
• Igen, életmódot váltottam egészségügyi okok végett. Nagyon igyekszem és nagyon jól érzem magam a bőrömben. Érzem végre az ízeket és imádom, hogy sportolhatok, mert ezalatt is a szüleimmel lehetek. Fogytam már, de a cél messze van, viszont az út járható. 
•nem foglalkozom azzal, hogy mindenfélét gondoltok rólam. Csak azt sajnálom, hogy velem foglalkoztok, a saját pillanataitokat ezzel elszalasztva. 
•nem csak az a barát, akivel mindennapodat töltöd. Az is a a barátod, akivel ritkán találkoztok, de ha ez megtörténik, képesek vagytok bármiről, bármennyit beszélni. Tabuk nélkül. És a szükségben támogatnak majd.
•nem, nem haragszom senkire sem. Egyáltalán nem szűntek meg a barátságaim, csak felnőttünk, és vannak fontosabb dolgok is. Másodlagos lett az, ami felesleges. De itt vagyunk egymásnak, és ez nem kell hirdetőtáblára tenni. 
•közhírré tenném, hogy van egy “banda”, ami nekem mindig fontos volt és fontos is lesz, bármerre sodorjon az élet. Jó emberekről van szó, nem fogom titkolni, hogy nővérként védelmezem őket. Álljatok elém ezzel kapcsolatban és kérdezzetek erről, ne morogjatok, csak a fejetek fog fájni! :)
•a munkám megfelel számomra, és azt hiszem, nincs okom panaszra. Köszönöm azoknak, akik nem támogattak sohasem, csak az önbizalmat próbáltak elvenni. Sikerült az ellenkezője! Remélem, nektek is sikerül majd. Szívből kívánom, minden ironizálás nélkül. 
•a szüleim mindig támogattak, mindig segítettek nekem és a bátyámnak is, de soha nem dobták a sikert az ölünkbe. Azt tanítottak, hogy nem kell elintézniük, mert egyedül is képesek vagyunk rá. Igaz! Köszi anyu és apu, a bátyám nevében is. 
•sose voltam hülye, mint azt sokan gondolják. A matematika volt az egyetlen, ami távol állt tőlem, de hármas alá sose mentem még ebből sem. Mindig kiváló tanuló voltam, még egyetemen is, most pedig az utolsó vizsga választ el az ösztöndíjtól. Igen, pofátlanul büszke vagyok magamra. És elegendő az önbizalmam is, de inkább legyek ilyen mint hülye és gyíkarc. (Attól, hogy nem tanulsz jól, még nem vagy hülye! Csak azért írtam ezt le, hogy aki tényleg visszamaradott, ne szóljon le, ha én sem teszem ezt vele).
•utolsó: valaki azt mondta, miért nem írok néha neveket. De nem magam miatt nem teszem. Aki ismer, az tudja, kik a szüleim. Ahogy azt is, milyen családba tartozom és milyen széleskörű a rokonságunk. Valószínűleg tisztában vagytok a barátaimmal is. A legjobb barátnőm tudja, hogy ő az. Ahogy azok is, akikkel a mindennapjaimat töltöm. És a híres banda is tudja, hogy róluk van szó. Akkor miért kéne őket megszemélyesítenem? Nem ez a lényeg, hanem a mondanivaló. Ééés az ellenségeim, akik nem léteznek. Nem tartok senkit sem annak, ahogy konkurenciának sem. Egyszerűen csak vannak olyan személyek, akiknek örülök, hogy már nem az életem részei, mert nem mérgezzük egymást többé. Mi értelme annak, hogy azért barátkozunk, mert ez az érdekünk. Ugyan...

A lényeg, hogy elegendő legyen önbizalmatok, mert ez visz előre, ez ad majd erőt mindenhez. Teljesen mindegy, mire fogjátok, mindig van, mire büszkének lennetek. De ne üljetek magas lóra, mert nagyot lehet róla esni. Tiszteld magad ennyire és másokat is. Mutasd meg, ki vagy te valójában és légy büszke arra, aki lettél. Adj magadból másoknak, és tedd boldoggá őket, minden feltétel nélkül. Ne félj a kockàzattól és a pofára eséstől. Inkább használd a tapasztalataidat a várad építésére. 

Szép napot mindenkinek! 
Megjegyzést csak bejelentkezett blogolok tagok írhatnak!
Jeletkezz be a blogodban, vagy készíts te is egy blogot a blogolok.hu-n!