Mesélj nekem pirkadat

“Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni. Majd az unokáknak, mikor körbeállnak. Mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak.Hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni!” - folyamatosan ez a dallam motoszkál a fejemben. Hogy megtanultam élni, értékelni, érzékelni, törődni, aggódni és sorrendet állítani. Igyekszem úgy élni az életemet, hogy az unokáim majd tátott szájjal hallgassak a jobbnál jobb történeteimet. Szeretnék a lehető legfantasztikusabb és legélménydúsabb életet. Legyen rossz vagy jó pillanat, mindenre szívvel emlékszem majd vissza.

Életemben először megtanultam, hogy milyen, mikor igazságtalanság éri az embereket. Hogy milyen megvédeni valaki olyat, akit tisztelsz. Igazából, nem is érdekel, veled mi lesz, ha őt megvédheted, mert az életed része. Soha nem éreztem még ilyet nőként. Már tudom, milyen fantasztikus érzés értékelni a holnapot, nem félve a következményektől. Levered a tèrded, józan ésszel lépsz az újabb nap felé. Ne félj, ha valakit meg kell védened. Ne felj, ha reggel az ajtódon kopogtat az, akire nem is számítasz. Maradj becsületes, és élj úgy, ahogy te elképzelted. Bármit is mondanak mások, és bárhogy is állítsák, állj ki minden helyzet mellett, amit te jónak gondolsz. Ne magyarázkodj, ne hajts fejet, hanem állj ki a rohadt igazságod mellett. Pirkadat, mesélj nekem. Lesz mit mesélnem időskoromban, az unokáimnak? :)