Megtanít, felkészít, motivál és előrevisz!

Éreztél már olyat, hogy annyira sajog minden porcikád, hogy meg kell állnod, mielőtt tovább mész? Én igen, mostanság elég sokszor. Az emberek olyan fajták, akik elhagyják a másikat, ha annak problémái adódnak az életben. Ilyenkor tanuljuk meg, hogy kik azok, akik mindig mellettünk állnak és támogatnak minket. Nincsenek 100-an, de legalább igaziak. Támogatják a terveidet, simogatják a lelkedet, motiválnak, hogy meggyógyulj és segítenek az egészséges életmódban. És vannak azok, akik szavakkal szeretnek, tettekkel ellöknek maguktól pontosan olyan távolra, hogy a hurkot, amely a nyakam körül szorul, bármikor visszaránthassák. Durva dolog uralni embereket, de a mai világban ez épp oly normális, minthogy a kutyákra pórázt teszünk.
"Szükségem van rád..." - ez az egy mondat, ami ha elhangzik bárki szájából, annyira meghatóan képes hatni rám, hogy csapot-papot elfelejtve rohanok, hogy segítsek másoknak. Aztán felriadtok a borús álomból. Van, hogy nekem is szükségem lenne valakire, de ehelyett az üres kagylót kapom válaszul. Emberek, miért várjátok a jót, ha ti képtelenek vagytok adni?

Nem hiszek már a szép szavakban. Nem hiszek már semmi olyanban, amelyet elmondtak ezerszer, de egy ölelést sem kaptam. Harcoltam és küzdöttem kivívni a bizalmát az embereknek, de már nincs erőm hozzá, az időm pedig vétkes. És egész egyszerűen már nem érdekel, hogy újra bizalmat szavaznak e nekem. Érdekelt, de már érzem, feladtam. Nem szokásom feladni dolgokat, de már nem látom értelme annak, hogy olyan emberek bizalmáért küzdjek, akikkel már rég nem egyezünk sem lélekben, sem egzisztenciában. Eléggé megvisel ez a felismerés. Nehezen engedek el embereket, mert hihetetlen ragaszkodom azokhoz, akiket szeretek. Bár az utóbbi időszakban jobban ragaszkodtam ahhoz, ami amúgy is az enyém, mint ahhoz, ami csak "ajándék". Nagyon szerettem volna az a lány lenni, aki mindenét odaadja, aki támogatja az embereket, aki munkát segít találni, akitől tanácsot lehet kérni és akit meg lehet kérni bármire, ami szalagképes. Aztán a napokban bekövetkezett egy óriási kiborulás(om). Mondanám, hogy az "idegeim felmondták a szolgálatot", de nem mondom. Minek tenném..., inkább úgy fogalmaznék, hogy a stressz hatására és a sorozatos bíráskodás, mások megfelelési kényszerítő-ereje miatt a STOP mellett döntöttem. Nem jó a szívem, nem szeretnék egyetlen egy ember miatt sem rosszul lenni és nem szeretnék a stressz miatt teljesen kikészülni. Mi a megoldás erre a helyzetre? Engedd el az embereket! Engedd el az összeset, ha úgy tetszik, vagy tarts meg annyit, amennyit úgy gondolsz, érdemes. Ne félj, egyedül nem maradsz. Nem válik az életed unalmassá, csak stresszmentessé. Ne félj új lehetőségeket keresni, és nyugodt szívvel mutasd meg magad új embereknek. Ne mondj nemet semmire, ami boldoggá tehet. Egyáltalán ne szabj magadnak gátat és ha úgy tetszik, oda menj, ahová csak a lelked megkívánja. Nem számít, mennyire csinálsz magadból bolondot, a fő, hogy te jól érezd magad. Fogadd el magad olyannak, amilyen vagy. Aki nem akar, annak sohasem leszel így tökéletes. Szerintük, mindig változtatnod kell majd, még ha ezt szavakkal nem mondják, csak a folyamatos bűntudat "varázslással". Ne szomorkodj, egyszerűen csak akarj élni. Nem mondom, hogy az én helyzetem könnyebb, mint a tiéd, de azt sem, hogy nehezebb. Viszont megpróbálok a saját szabályaimmal játszani, és úgy élni nap s nap után, ahogy nekem megfelel. Nem másoknak, hanem ÖNMAGAMNAK!

Aki nem a barátom a bajban, az ne legyen a boldogságomban sem. Aki nem a barátom a változáskor, az nem ismerte a régi énemet sem.
Tudjátok, nekem is vannak rossz napjaim. Belőlem is előtörnek érzések a négy fal között és valódi okát ritkán mondom el. Körítek és hantázok, de nem szeretem kibökni az érzéseimről a rút igazságot. Aggódom folyamatosan, mert vannak dolgok, amelyeken sohasem fogok tudni változtatni. Próbálom feldolgozni szellemileg, hogy mindez megtörténik, de szeretem ezt az időszakot. Megtanít, felkészít, motivál és előrevisz.

1. Megtanít, hogy mit akarok az életben.
2. Felkészít, hogy mindig lesz rosszabb időszak is, és muszáj felállni a földről.
3. Motivál, mert van miért léteznem, és a rossz dolgokat jóra fordítom, amellyel a saját fizikai és lelki egyensúlyomat erősítem.
4. Előrevisz, mert nem akarok megállni egy helyben. Nem akarok egy lenni a sok közül, mert a sok között azaz egy szeretnék lenni, aki vitte valamire. Annyira szeretnék az lenni, akire a családon és a barátokon kívül mindenki büszke, mert ismerhet. Annyira szeretnék előrelépni, hogy ott legyek, amit kislányként megálmodtam.

Te elérted azt az életben, amit igazán akartál? Hiszel abban, hogy "ha el tudod képzelni, meg tudod valósítani. Ha meg tudod álmodni, képes vagy valóra váltani..." ? Én igen!