Maradj tiszta!

Aztán jött azaz újabb nagy bumm, ami a történeteimhez szinte már hozzátartozik. Olyan érzés, mintha összekapcsolódnának. Beüt valami a fejedben, és eszembe jutnak azok a pillanatok, amikor még mindennek a legeslegelején voltál. Az összes “ha megtörtént volna..” történetet újra írod, hogy ne maradjanak olyan szálak az életedben, amelyek kibontakozása nem jött létre.

Mégis mi a legnehezebb? Elfogadni azt, hogy az emberek hülyének néznek, és nem azért vannak veled, mert te vagy fontos számukra, hanem a környezeted miatt. Kissé ijesztő a feltételezés, de a kijelentés még ezerszer borzasztóbb. Sohasem voltál olyan fontos annak, aki azt állította, hogy az vagy. S közben olyanoknak voltál fontos, akik sohasem hangoztatták. Te, Ő vagy én, teljesen mindegy. Csak maradj mindvégig pozitív, és ne okold magad azért, amiért felesleges. Nem lehetsz fontos mindenkinek, de ettől még kellően jó vagy. Emlékszel? Csak Te emlékszel másokra, vagy rád is emlékeznek? Lehet te nem érsz annak az embernek semmit, de legalább neked ért annyit, hogy mosolyogni lásd. Erről szól a tisztaság. Vagy csak szólt...