Belépés
Elfelejtettem a jelszavamat

Köszönöm!

2018-04-29

Sokszor az a legkönnyebb, hogy kiválasszam a témát, amit a következő bejegyzésben boncolgatni fogok. Fura, de többször okoz nehézséget az, ha egy témán belül ötmillió gondolatom támad és nem tudom eldönteni, melyik a fontosabb. Legszívesebben mindent megosztanék veletek, de csakis miattatok, megerőltetem magam, hogy ne kelljen összezavarodnotok a sok felesleges információtól.
Amikor elkezdtem ezt a blogot írni abban bíztam, hogy legalább 20 olvasom lesz, akik naponta akarnak majd olvasni és követni engem. Álmomban sem gondoltam volna, hogy már az első nap több száz fölé fut az olvasottság. Naivan azt hittem, hogy ez egyszeri alkalom, hiszen újdonság, amire az emberek kíváncsian rákattintanak. Aztán megírtam egy újabbat a testvérségről, és már legbelsőbb érzéseimet is képes voltam legépelni. A szűk családi és baráti körömön kívül olyan emberek is olvassák a blogomat, akikről nem is gondoltam volna. Még álmomban sem. Olyan emberek is, akiket mindig is tiszteltem és vérvörös színben ég a fejem, ha azt mondják, hogy élvezték minden másodpercét az írásomnak, s mikor lesz a következő? Van annál jobb érzés, mikor követelik a következő bejegyzéseket, ötleteket adnak a témákban, tanácsokat kérnek. S nem csak a saját és a fiatalabb generáció, hanem a szüleim korosztálya is, ami számomra könnyeket csal a szemeimbe. Valamelyik nap kaptam életem legszebb dicséretét, egy nagyon okos embertől, akiről még csak hiúságom miatt sem mertem remélni, hogy olvasta bármelyik bejegyzésemet is. Aztán megfogta a vállaimat, s megkért, hogy írjak már újat, mert pár napja elfeledkeztem magamról. Őszinte nevetéssel válaszoltam, mert egyszerűen mást nem tudtam kipréselni magamból. Mert jól esett. Szeretném megköszönni, hogy az olvasottságom már több ezres tábort mozdít meg. Ha számot kéne mondanám, akkor már kétezer felett járunk jóval. KÖSZÖNÖM!

Ma este következik egy mindenki által ismert érzés: sértettség. Remélem várjátok! :)

Hozzászólások (0)