Kifejezhetetlen szavakkal

Egyre több ember kérdez engem és a szüleimet, hogy a fecsegőposzáta tényleg én vagyok e. Igen, én vagyok. Hihetetlenül boldoggá és büszkévé tesz az a tény, hogy nemcsak a szűk családom és a barátaim kíváncsiak az írásaimra, hanem ismerősök és ismeretlenek is. Felnőttek és fiatalok. Több levelet is kaptam már, amiben megfogalmazták, hogy köszönik, hogy lemerem azt írni, amit más nem mer. Hogy nem is gondolom, mennyi erőt adok az embereknek, mert érzik, hogy nincsenek egyedül a problémáikkal. Velük is szintúgy előfordul mindaz, ami velem.

Igazából azért kezdtem el írni blogot, hogy kiírjam magamból azokat az érzéseket, amelyek uralják az adott pillanataimat. Legyen szó boldogról vagy boldogtalanról. Egy idő után rájöttem, hogy ezzel segíthetek másoknak is. Hogy talán van értelme ennek az egésznek. És megérte. Köszönöm az átlag 2800 olvasót, akiket érdekelnek az írásaim. Köszönöm, hogy bearanyozzátok a napomat, bókoltok és segíthetek nektek ezzel. Boldoggá tesz, ha képviselhetek valamit. Lehet, hogy most nem a legtökéletesebb korszakomat élem, és fiatal felnőttként rengeteg akadállyal fog kelleni szembenéznem, de ez feltölt majd. Ti, akik olvastok! Ti, akik motiváltak! Ti, akik szerint soha ne hagyjam abba, mert várjátok, hogy újabb posztot tegyek közzé! Ti, akik miatt lehetőségem nyílt valami nagyszerűre. Nagyszerűek vagytok! Mind csodásak vagyunk. Higgyétek el, egyszer minden rendbe jön, elmúlik és sokkal jobb lesz. Engem is ez visz előre! Maradjatok pozitívak ❤️