Érzem, ember vagyok!

Huszonöt éves vagyok, de sokszor +10 évvel idősebbnek érzem magam. Pedig úgy érzem, ezer dolgot tudnék egyszerre csinálni. Aztán rájövök, hogy jó a teherbíró képességem, de nem vagyok szuperhős. Annyi minden érdekel a hétköznapi életben, de sokszor úgy érzem, egyikbe sem adom bele igazán önmagam, mert elfelejtek foglalkozni magammal. A fejemben rengeteg tervem van, de a kivitelezés rohadt nehéz. Főleg egyedül. Mert nem akarok azaz ember lenni, aki az összes problémáját a barátai nyakába akasztja. Inkább maradnék az a lány, aki emelt fővel harcol önmagáért, az elképzeléseiért, az álmaiért és az egészségéért. Nem is értem, mit hittem eddig. Talán azt, hogy ha be fogom a számat és elviselem az emberek undorító viselkedését, akkor sose leszek magányos. Ugyan már. Attól, hogy kiállok az elveim mellett, még nem leszek magányos. Csak kialakul bennem egy fontossági sorrend. Van egy csodálatos receptem erre.

1. Találd meg önmagad. Tanulj annyit, amennyit csak tudsz. Ne félj, hogy több dolog érdekel egyszerre, vágj bele mindegyikbe, mert ezzel megismerheted az igazi céljaid.
2. Adj magadnak időt! Bármilyen akadállyal is nézel szembe, ne félj időt kérni önmagadtól.
3. Merd kimutatni az érzéseidet és állj bele a konfliktusba. Lehet nem hangzik túl pozitívan, de tisztelned kell magad ennyire!
4. Nyugodtan fordíts hátat a negatív embereknek. Főleg ne sajnáld, ha megszűnnek létezni számodra. Ezek szerint sohasem számítottak igazán.
5. Állj ki azokért, akiket teljes szívvel szeretsz. Nem baj, ha sokszor nem érzel viszonzást, de ott lesznek, amikor a legnagyobb szükséged lesz rájuk. Hidd el!
6. Tegyél meg mindent az egészségedért. Elsősorban önmagadért! Aztán jöhet a többi ok.
7. Ne keresd a miérteket, csak hozz józan döntéseket. Vágj bele dolgokba, amelyekbe azelőtt nem mertél volna. Kitudja, mennyi időd van.
8. Kockáztass! Mondd ki, amit ki kell mondanod. Ellenezd, amit a szíved ordítva ellenez. Hagyd, hogy kimondd azt, amit gondolsz.

Ennek eredményeképp, hogy megértsétek, mire gondolok, elmondok pár titkot, amitől ugyanolyan átlagos vagyok és jólelkű, csak vállalom ezt az oldalamat is.

~ha nem veszem a telefont harmadszorra sem egy óra alatt, két oka lehet - nincs időm vagy nem érdekelsz annyira, hogy veled beszélgessek.

~ha nem írok vissza két-három nap után sem, akkor nem elfelejtettem, csak egyszerűen nincs hangulatom hozzád. Valószínűleg van jobb dolgom vagy tényleg ennyire elfoglalt vagyok.

~ha nem járok valahova (ahova lehet eddig jártam), az azért lehet, mert nem érdekel az a bagázs. Nem arról van szó, hogy otthon ülök. Csak arról, hogy olyan helyre megyek, ahol számomra normálisabb embereket találok.

~a titkaidat csak akkor őrzöm meg, ha számítottál annyira, hogy tiszteljelek. Ha nem tiszteltelek, miattad hazudni nem fogok. Pl, abban sem, hogy egy képekről harmonikus kapcsolatban a két fél pofátlanul megcsalja egymást. Egymást sem tisztelitek, nekem miért kellett volna? Taps!

~attól, hogy posztolok negatívat is, még nem zokogom teli a párnámat.

~attól, hogy meghívtál 3 barátomat a bulidba, engem pedig nem, nem engem aláztál meg. Ne legyünk már gyerekek! A barátaim utálnak, te pedig a boldogságodban is rám gondolsz.

~ha kikéritek a véleményemet, vállaljátok, hogy nem fogok mindig jót mondani. Ha ez nem megy, akkor ne tőlem kérdezzetek.

~nem érdekel, hogy várod, menjek utánad. Akkor sem mennék, ha magam lennék mindennap. Ez erkölcsi kérdés. A döglött állatot sem tartom meg.

~nem vagyok csajos, de attól még nő vagyok. Beszélj is úgy velem.

~tudnék e védeni valakit minden áron? Átgázolva ezzel valakin? Azt hiszem, igen. Ember vagyok. A biztonságomat is kockáztatnám a legfontosabbakért, még olyanokkal szemben is, akik egyszer fontosak voltak. Tudjátok, fontossági sorrend, újra.