Egy dal

Abban a percben eldöntöttem, teljesen új életet kezdek. Fogalmam sem volt afelől, hogy hogyan tegyem, de nagyon szerettem volna. Sokkal jobban mint azelőtt bármit. Megmagyarázhatatlan érzések kavarogtak bennem, de hiába szúrták a könnyeim a szemeimet, nem engedtem utat nekik. Soha többé nem engedek utat egyetlen könnycseppnek sem, kiölték belőlem. Önző akarok lenni, kiérdemelni a kiérdemelhetetlent. Erkölcstelen, hallgatag, nyers, törtető, mocskos és szívtelen. Tudni akarom, milyen csak a saját érdekemet nézni és leszarni mindenkit, nem érdekelve, mennyire kellemetlen ez számára. S azzal magyarázni mindezt, hogy rólam is szólhat az a film. Egy egész nap, egy egész hét, egy egész hónap! Hogy egyetlen titkot sem tartok meg és úgy hányom szét, mint mások a tömérdek alkoholt. A szennyest kitárva szemtelenül. Tudni akarom, milyen utálni a másikat úgy igazán, és ez tényleg olyan boldoggá e tesz mint ahogy látszik. Érezni akarom, hogy egy jó este többet érjen, mint egy barátság.

Aztán felkelek, és rájövök, hogy erre képtelen vagyok. Maximum erőlködhetek, de feleslegesen. Elég megváltoztatnom az életemet. A testemet, a lelkemet, a világomat, a környezetemet, a gondolkodásomat. Építenem a karrierem és elfordítani a fejem egy időre mindenkitől. És végre magammal foglalkozni, hogy az a híres dal, csak rólam szóljon. És végre egyszer rólam is fog szólni!