Belépés
Elfelejtettem a jelszavamat

Barátok vagy haverok

2018-05-22

Annyit filozofáltam, milyen témát boncolgassak. Aztán rájöttem, hogy nem kell gondolkodnom rajta, csak írnom kell, ami a szívemben van. Tökéletesnek érzem az utamat, amin épp járok. Lehet, hogy vannak rosszabb napjaim, de senkivel sem cserélnék egy másodpercre sem. Mindenem megvan, amire vágyhatnék huszonöt évesen. Miért kellene azon siránkoznom, hogy már semmi sem ugyanolyan mint évekkel ezelőtt. De el kell fogadnom, hogy felnőtt vagyok és előttem az élet. Már nincs időm arra, hogy visszalépjek. Már terveznem kell és olyan dolgokon törni magam, amivel megalapozhatom a jövőmet. Életemben először érzem azt, hogy a munkahelyemen megbecsülik a kreativitásomat. Értékelik, hogy flexibilis vagyok és ötletes. Kikérik a véleményemet és rám bízzák a dolgokat pár hónap után. Rengeteget gondolkodtam, hogy néznék jobb munkalehetőség után, de rájöttem, hogy boldog szeretnék lenni és nem pedig azonnal gazdag. Tudom, hogy mindez kifizetődő, és amit a jövőben ajánlanak, az nekem pontosan megfelel egy tökéletes világ kialakítására. Örülök, hogy azzal foglalkozhatok, ami érdekel. És tudom, hogy itt nem áll meg az élet. Már csak nem szabad félnem a bakancslistám összes többi pontját kipipálni.

Mindig is rádióban vagy tv-ben szerettem volna dolgozni. A munkáim során megszerettem a hangomat és a választékos beszédstílusomat. Nagy álmom, hogy a Kukkónia mellett egy rádió hírszerkesztője legyek, amiért küzdök és nem adom fel a sorozatos email küldését. A válaszok nem garantáltak, de nem elutasítók, ami számomra sokkal többet jelent bárminél. Mert érzem, van remény, hogy ezt a vágyamat kielégítsem. Lehetetlen, hogy egy embernek egyetlen egy álma legyen. Nálam sincs ez másképp. Tudom, nem írok teljesen helyesen és sok dolog van, amin változtatnom kéne. Egyre többet ír az ember, annál inkább rátalál önmagára és az írói stílusára. Velem is ez történik. Ennél csodálatosabb dolgot nem kaphattam volna az univerzumtól. A szavak gyógyítóerővel bírnak, és ha mindezt képesek vagyunk stílusos mondatokká varázsolni, megszületik az igazi csoda. Szeretném mindezt átadni másoknak, hogy érezze mindenki. Minden vágyam, hogy egyszer a kezeimben tarthassam a saját könyvemet. Türelmesen várok arra a sugallatra, ami elindít majd ezen az úton. Szeretnék maradandót alkotni, amivel képes leszek az embereknek valamit adni. Talán, azt, amit az írás ad nekem minden egyes nap. A témák évről-évre változnak, de a fő motívum mindig ott virít az összes elképzelésemben. A stílus az enyém lesz, a szereplők a barátaim személyiségei és a környezet pontosan az, amit a legvadabb álmaimban elképzelek újra s újra. Sokszor elmosolyodok, mennyire naiv gondolkodásom van, de egyszerűen csak hiszek önmagamban. Azt akarom, hogy a borítót a saját elképzeléseim szerint tervezzék meg, és mindenki, aki számít, valamit adjon hozzá. A sikereimet is megosztanám velük. A családommal és a szűk baráti körömmel, mert nem élvezhető a boldogság a legfontosabbak nélkül. Egyetlen egy percet sem tudnék elképzelni anélkül, hogy ne osztanám meg a legjobb és a legrosszabb perceimet velük. Nem leszek flegma azokkal, akik számítanak, és akiknek én is számítok.

Néha elképzelem, hogy szárnyra kapok mint egy madár és elrepülök mindenhová, ahol épp rólam beszélnek. Mennyi helyen hallanám azt, amit a szívem is szeretne. De nem keserít el az igazság, mert az emberek nagy részét hasonló külső hatások érik. Ki így, ki amúgy fogja fel és raktározza el. Tudom, hogy akikben megbízom, sohasem árulnának el. És akikhez kötődtem, már nem kötődöm. Rájöttem, hogy nem kell mindenkivel naponta beszélnem ahhoz, hogy igaz barátaim legyenek. És nem kell őrülten ragaszkodnom olyanokhoz, akik kisujjukat sem görbítenék értem. Nem kell pszichológiai könyveket olvasnom ahhoz, hogy meglássam az embereket. Elég önmagamat és a tudásomat használnom. Nem kell részeg embereket lelki morzsákkal dobálnom, mert egyáltalán nem segít rajtuk. Sőt még nagyobb közönyt válthatsz ki belőlük. Igazán vicces, hogy még mindig vannak olyanok, akik ezt alkalmazzák. Akiben nem bízom meg, nem fogom azt mutatni, amit szeretne. Azt fogom mondani, ami meggyőző és igazán érzelmes. Higgye azt, hogy ismer annyira, hogy átlátja a gondolkodásomat. Megadom neki az esélyt, hogy azt érezze, amit csak akar. Mert valakit ez boldoggá tesz, én pedig nem szeretnék azaz ember lenni, aki ezt a boldogság-forrást "agyonüti". Nincsenek olyan szavak és tettek, amivel hatni lehetne már rám. Kialakult az bennem, amit az édesanyám évek óta próbált belém nevelni. Rendet kellett tennem az életemben, hogy tovább tudjak lépni és ennyi megszámolhatatlan tervem legyen az életben. Nem félek ettől, inkább motivál és hajt előre. Még mindig van kint hívnom éjjel négy órakor és még mindig tudok kinek sírni a vállán, ha problémáim vannak. Tudom kontrollálni magam, és nem beleszólni mások életébe. Nem is értem, honnan van akkora önbizalma másoknak, hogy azt hiszik, pár érzelmes mondattal valamit is megváltoztathatnak bennem. Egész életemben ilyennek neveltek, és eszem ágában sincs megváltoztatni az alaptermészetemet. Büszke vagyok arra, hogy ennyire "bak" lettem, aki nem fél a falnak menni, még akkor sem, ha összetöri a csontjait.

Végszónak annyit mondanék, hogy idő. Az idő mindent megváltoztat. Még téged is és a környezetedet is. Te döntöd el, mennyire adsz ennek esélyt és teret. Nem szabad megrettenni az újdonságoktól, és hagyd, hogy emberek előnyben érezzék magukat. Hagyd, hogy versengjenek és higgyék azt, te kiállnál mellettük a végszükségben. Számolj el a fejedben 10-ig és őszintén nevezz meg otthon 10 olyan embert, akiért a tűzbe mennél. Ha a családomat, a rokonságot és a bátyámmal közös baráti kört nem számolom ebbe, akkor összesen tíz olyan embert ismerek, akiért bármikor levágnám a karomat. Nem kötődöm már emberekhez, csak ragaszkodom azokhoz, akiknek mesélek a mindennapjaimról, érdekelnek a problémáik és a megélt pillanataik. A barát és a haver között hatalmas különbség van. Lassan ideje lenne mindenkinek megtanulnia. A "mindigtesók" azoknak szól, akik mernek a környezetükben bízni emberekben és azoknak is, akik testvéreket keresnek maguknak. Nekem meg vannak a testvéreim, és aki jól ismer, az tudja, hogy mindig segítőkész ember voltam, de soha nem az, akiből hülyét lehet csinálni. Miközben azt gondolod, hogy "ez az, végre elértem, amit akartam", csak hazamegyek, leülök az ágyam szélére és elnevetem magam, hogy voltál olyan bugyuta, hogy a tükörképedre formálva magamat, elhitted minden szavamat. Én is tudok érzelmes lenni, ahogy alattomos is. Én is tudok szerethető lenni, ahogy utálkodó és agresszív is. Én is tudok védelmezni és aggódni, de rengetegszer érzek közönyt, közömbösséget és elutasítást. A könnyeim nem mindig azt jelzik, hogy egyetértek és az őszinte szavaim nem mindig azt jelentik, hogy holnap is megbízom benned újra.

A tanulság: azt add másoknak, amit magadnak is adnál. Ha nem szereted, hogy hazudnak neked, akkor ne hazudj. Ha nem szereted, hogy leszólják a külsődet, ne szólj le másokat. Ha nem kéred mások véleményét, akkor te se mondd el olyannak, aki a háta közepére sem kívánta. Ne várj el többet másoktól, és ne ijedj meg, ha tükörképpel válaszolnak. A pszichológia számomra mindig is egy nagyon érdekes terület volt, és nem kéne olyanoknak alkalmaznia, akik azt hiszik, mert pár fecnit elolvasnak, máris értik az embereket. Nem érted őket, és soha nem is fogod. Valaki tanulja könyvekből, valaki csak a személyes kapcsolatait próbálja ezzel jobbá tenni, de valaki kihasználja és rosszul használva vetíti más emberekre. Ne legyünk görények, mert nem tudhatjuk, mit teszünk vele. Lehet valakit halálosan megbántunk vele, de lehet olyan személyre bukkantok, aki onnantól kezdve vigyorogva fogja tartani a tükröt előttetek, amit élvezettel köphettek le.

Szeressétek és tiszteljétek magatokat annyira, hogy csak olyanok szavára adtok, akik fontosak nektek. Nem csak szavakban, hanem tettekben is. Ne hallgass senkire sem, és csak olyanok tanácsait fogadd el, akiket megbecsülsz. A többinek csak add meg azt a boldogságot, hogy végighallgatod őket. Élj! Szeress! Láss! Vágyakozz! Remélj! És mindenek előtt, fogadd el végre önmagad. Ne félj más lenni, mint azelőtt. :)

Hozzászólások (0)