Az vagyok, aki akarok! Az leszek, aki akarok!

Félreértésben él mindenki. Nem hanyagolok el senkit sem, egyszerűen most ilyen időszakomat élem. Leköt minden, ami jelenleg most fontosabb bárkinél vagy bárminél. Ez nem azt jelenti, hogy nem beszélek a barátaimmal. Ugyanolyan fontosak..., még ha nem is találkozunk mindennap. Nem csak az a barát, akivel mindig beszélsz! Az is a barátod, akire bármikor számíthatsz, bármilyen hülyeségben, de ritkán tudtok találkozni egyetem, munka, gyerek vagy a távolság miatt. Ne gyerekeskedjünk...

Nincs hangulatom olyan helyekre járni, ahol számomra a légkör nem megfelelő. Azt akarom érezni, hogy senki sem velem foglalkozik, és akivel vagyok, teljesen egymás figyelmèt élvezhessük. És talán, ha máshol, a barátaimmal boldogabbnak érzem magam, akkor igazán felesleges is. Ha bemegyek ilyen helyekre, az valószínűleg azt jelenti, hogy akinek a társaságában vagyok, ragaszkodott hozzá és ezt tiszteletben tartom. Nekem pedig az a jó és a fô, ha beszélgethetek a barátaimmal. Vannak kivételes alkalmak, mikor 0%-bán érdekel, hogy ez hol történik. Nekem a beszélgetőpartnerem a legfontosabb. Egy nagyon jó barátnőm szokta mondani: “azt csinálok, amit akarok. Úgy nézek ki, ahogy akarok. Azt mondok, amit akarok. Oda megyek, ahova akarok”. Ehhez nem is fűznék többet, minden benne van. :)

A világ legcsodálatosabb érzése, ha barátnőd koszorúslánya lehetsz és elmehetsz vele a ruhapróbára. És annál sincs fantasztikusabb érzés, mikor az egyetlen testvéred felkér, jövőre legyek majd a tanúja. Hát, felnőttünk. Felnőttünk a testvéremmel, és felnőttünk a barátaimmal együtt. És nem is olyan rossz érzés, mint amennyire féltem tőle. Inkább csak motivál!
Motivál, hogy ne féljek felnőni, mert ez az élet rendje és minden velejárója csodálatos. Megéri egészséges ételeket ennem, mert az egy ruhaméret is már egy kis siker. És csudafinom! Megtanulsz főzni is, nem rossz, igy éhenhalni nem fogsz. Lakásokat kezdesz böngészni és már azt fontolgatod, hogy jövőre elköltözöl egy másik városba vagy faluba. Szeretnél még minimum 6 évig tanulni, munka mellett, hogy olyan diplomád legyen, amivel megteremtheted a jövődet. És mindezek mellett végre merek arra gondolni, hogy talán van esélyem szerelmes lenni, és majd gyerekeket szülnöm. Csak egyetlen vágyam van ezzel kapcsolatban, hogy a szüleim és a nagyszüleim ott legyenek majd velem az én nagy napomon is. A gyerekeimet ugyanabban a szellemben nevelhessem, ahogy minket is neveltek a bátyámmal. Csodálatos családunk van, és a rokonság annyira sokszínű, hogy mindezt ajándékként akarom majd átadni a gyerekeimnek. Hogy tovább vigyék és sose felejtsék el, honnan jöttek. Mert ezt én sem fogom elfelejteni, amíg élek.
Olyan hihetetlen belegondolni, hogy mindenkinek eljön majd az ideje, mikor kimondja valakinek az igent. Mindig elképzelem, ha én is ott lehetek majd, mennyire számít majd kik lesznek körülöttem. A családomon kívül megvannak azok a személyek, akiknek mindenképp ott a helyük. A barátnőimnek, akik majd segítik minden mozdulatomat, a fiú barátaimnak, akik miatt ilyen lettem, amilyen. Akik miatt tudom, hogy fiús lányként is van értelme mindennek. Akik ilyen bugyuta, fiú személyiséggel szeretnek. Sose akarnék túl elegáns nő lenni. Soha nem is voltam, a gyógyszeres kezelések előtt sem. Nem éreztem magam igazinak. Nekem sokszor többet ért egy apu által választott ruhadarab, ami teljesen lazává változtatott. Ha hiszi, ha nem, szeretek vele vásárolni. Tudja, mire van szüksége és férfi létére jól tudja, hogy mivel tudja a lelkemet megnyugtatni. Nekem ő az igazi király az életemben, és alig várom azt a másodpercet, hogy belekarolhassak, és elkísérjen az oltárig. :)

Bocsi ezért a jövőképért, de rajtam nem tinédzser koromban tört elő, hanem most. Ebben az időszakban! És már tudom, hogy mindenki ezért él. Hogy családja legyen és boldog lehessen az utolsó percekig. Türelmes vagyok magammal; simán lefogyok, mert elhatároztam. Simán találok valakit, mert ennek így kell lennie.

A jópofa kigúnyolások rajtam nem csattannak. Igazából, mikor hazaérek, nem fekszem zokogva az ágyamba. Hogy miért? Mert az ég világon sohasem voltatok nekem fontosak annyira, hogy egyetlen egy szavatokat is komolyan vegyem. S ennél tökéletesebb érzést nem tudnék kapásból sem felmutatni... :)