Az írás az én fegyverem

Kicsit tudományosabb megfogalmazás az írás hatalmáról, tőlem. Bocsi, ha ez nem mindenkinek tetszik, de nekem az írás nagyon sokat jelent. Szinte már elengedhetetlen az életemben. Valószínűleg meghalnék nélküle.

"A gondolataimat az írás folyamata által, írás közben fedezem fel." - mondta Oliver Sacks, aki ezzel az egysoros mondatával leírta az írás igazi, valóságos hatalmát. Az írás magában is egy fennhatóság, amelynek senki és semmi nem szabhat határt. Az ember életében fontos szerepet játszik maga az írás. Ebből tanulunk, fejlesztjük a fantáziánkat és képesek leszünk olyan rejtett mondanivalókra, amelyre azelőtt nem is gondoltunk. A képzelőerőnk és az agyunk olyan új részeit ismerheti meg az ember, ami számára is idegen lehet. Legyen szó helytelen vagy helyes írásmódról. Könnyebben kifejezhetjük a gondolatainkat és az érzéseinket, ezáltal a szavak utat találnak a világ felé is. Képesek vagyunk ezzel a hatalommal megszólaltatni másokat. Ennek a legstabilabb oka az lehet, hogy minden leírt gondolatnak és érzésnek felelőssége van. A leírt szavaknak nyomatéka lesz. Amint a gondolatok testet öltenek, onnantól erős teremtő erővel bír. A szavakkal képesek vagyunk bármilyen elképzelhetetlen dolgot megvalósítani. Írás közben az ember elvonatkoztat, megbizonyosodik és megváltozik. Nem fél olyan dolgokról írni, amiről a beszélgetések során sohasem merne beszélni.
Az elménket nem tudjuk megállítani, így születik meg a téma, és az író keze máris akaratlanul veti papírra a szavakat. Próbál olyan maradandót alkotni, amibe mások beleremegnek, önmagukra ismernek és végre elhiszik, hogy nincsenek egyedül a problémáikkal. Minden ember életében vannak olyan események és szituációk, amelyek megkövetelik, hogy tollat és papírt ragadva, kiírjuk magunkból az összes negatív gondolatot. Ezáltal az ember megtisztul, és képes olyan ajándékot adni az embertársainak, ami semmilyen más módon nem teremthető meg.
A beszédben feltűnő szavakkal és gesztusokkal a társadalom legnagyobb százaléka nem tud bánni. Képtelen kifejezni a valódi érzéseit, gondolatait és véleményét. Ebből kifolyólag nemcsak az írásnak lehet hatalma, hanem magának az embernek is. A szavak olyan világot teremtenek, mely megóvja az embert a külső hatásoktól, legalábbis addig, míg írjuk vagy olvassuk. Átformálja a körülöttünk lévő világot és erősebbnek érezzük magunkat. Mi lehet ennek az oka? Nem gátolja semmi a lényünket, és olyan gyönyörű dolgokra is merünk gondolni, ami az adott életszituációkban a legtávolibbnak tűnik. Ha elképzelünk valamit, akkor magunkban is átéljük, láthatatlan szárnyat kapunk és minden valóságossá válik.
Egy jó írás érdekében meg kell találni a lehető legjobb narrátort. Ez leginkább a regényeknél figyelhető meg: az írók olyan hatalmat adnak a mesélők kezébe, amivel az olvasók tisztán megfigyelhetik a fiktív történet valósághű képkockáit. Példának egy kamaszregényt hoznék fel, a Vihart. Ez talán a legmegfelelőbb arra, hogy az író hogyan képes hatalmat gyakorolni az olvasó felett. Ez egyáltalán nem jelent rosszat. Ennek köszönhető az, hogy az emberek nagy százaléka képtelen letenni egy jó könyvet, egy érdekes esszét vagy egy terjedelmesebb interjút. Magával ragadják a szavak, és nyugodt lélekkel bújhat el a néha igazán szürkének tűnő világ elől. A Vihar c. regény narrátora maga a főhős, amit az olvasó már a könyv első sorai közt felismerhet. A fiatal fiú történetét és világát végig egy személy nézőpontjából ismerhetjük meg, csak az ő gondolatai szerint élhetjük át vele együtt a regény minden egyes fejezetét, eseményét és pillanatát. A szereplő szólama belső monológ. Tehát a főhős a szubjektív nézőpontjából számol be az eseményekről. Az olvasó döntheti el, hogy elhiszi-e a főhős által elbeszélteket vagy sem. Az is érdekes lehet a szövegkörnyezetben, hogy egy tizenkét éves kamasz nyelvi stílusát érezhetjük elejétől a végéig, és ennek eredményeképp könnyen olvashatóvá, illetve értelmezhetővé válik a mű egésze. Következménye az lehet, hogy a fiatal fiú gondolatmenetének függvényében nem lehet tudni, hogyan történnek valóban az események, mert élénk fantáziája leszűkítheti az információkat. Egyáltalán nem ad bizonyosságot arról, hogy igazat szólt. Ebből látható a legjobban a kamaszok általános viselkedése, mert egy tizenkét éves szereti kiszínezni a dolgokat. [(Olvassátok el, szívesen kölcsönadom, tökéletes!)]
A leírtak alapján biztos állítást kaphatunk arra, hogy az írásnak tényleges hatalma van. Sokkal nagyobb hatalommal bír mint maga az ember. Egyenesen állíthatnánk, hogy az írás az ember olyan fegyvere, amit a világ és önmaga felé tartva is maradandót okozhat. A manipulatív, rossz és helytelen írások is tartalmazhatnak olyan mondanivalót, amely az emberek számára szinte "halálos" lehet. A halálos szó ebben a szövegkörnyezetben inkább metafora, mintsem reális tartalommal bíró kifejezés. A mai modern világban már-már mindenki felhasználja az írást, s annak óriási uralmát. Fele-fele arányban vannak azon emberek, akik ezt az emberi adottságot jóra használják: a mesélésre, a közvetítésre, a taníttatásra és a világ csodálatosságának feltárására.
"Semmi sincs olyan idegen és ugyanakkor semmi sem követeli annyira a megértést, mint az írás. (...) Az írás, és aminek része van benne, az irodalom, a szellem legidegenebben külsővé vált érthetősége. Semmi sem annyira tisztán a szellem lenyomata, de nincs is semmi annyira ráutalva a megértő szellemre, mint az írás. Megfejtése és megértése során csoda történik: valami idegen és élettelen teljesen jelenlegivé és ismertté változik át." - Hans – Georg Gadamer szavai olyan kifejezővé teszik e tudomány egészét, hogy nincs jobb szó, mondat vagy megfogalmazás arra, ami tökéletesen szemléletessé tenné, mit is rejt magában az írás, illetve annak hatalma. Az írók az olvasók példaképei, míg az olvasók az írók "prófétái". A próféta szó ebben a kontextusban nem látnoki tulajdonsággal bír, hanem inkább példaértékű személyként tekintik egymást. A világ pedig úgy maradhat meg az önmaga gyönyörű szellemében, ha megóvjuk az említett kifejezések kapcsolatát, hiszen az olvasó teszi hatalmassá az írót és az író teszi még hatalmasabbá az olvasót.