Belépés
Elfelejtettem a jelszavamat

A testünk a legnagyobb áruló

2018-04-22

Imádom megfigyelni az embereket, a mozgásukat, a reakciókat, a gesztusokat, a mosolyt az arcukon és a pillantásukat. Annyi mindent elárul egy-egy emberről, a gondolatairól és az igazi vágyairól. Erre mindenki képes lenne, ha túlkerekedne a felszínes dolgokon és odafigyelne a másikra. De úgy igazán. Leírnák három barátomat névtelenül, akiknek a reakcióit már kívülről fújom, és imádom, ahogy észre sem veszik, mennyi mindent elárul róluk a testük.

1. Egy lányról van szó, aki nagyon közel áll hozzám. Az évek alatt szinte testvérekké váltunk, és képesek voltunk egymás miatt leadni pár dologról. Megtanultuk a türelmet, az elfogadást, a megértést és mindezt együttesen. Ha zavarban van lefelé billenti a fejét, a szemeivel folyamatosan lefelé tekint, majd lustán vissza rád. A mosolya vidáman szélesre húzódik, és kezeivel láthatatlanul takarni próbálja a zavarodottságát, de képtelen rá, mert felvihog gyermekként. Többször is egymás után, és megrázza a fejét, hogy az ember abba hagyja a cukkolását. De szeretem azt is, mikor furfangosságon töri az agyát. Észrevétlenül hatalmas vigyort lejt, de csak másodpercekre, majd újra felnevet, de teljesen másképp, mint ha zavarban lenne. Figyel rád, hogy te mit gondolsz. Ha szól is valamit egy másik személyhez a szeme sarkából azt figyeli, mit reagálsz majd. Öntudatlanul játszik az ujjaival, és ha találkozik ilyen ravasz pillanatban a tekintetek, akkor hangosan felnevet, hátrabillentve a kis fejét. 6-7 különböző mosolya van, amit nem osztanék meg senkivel sem. Maradjon az én titkom! :)

2. Egy fiatalabb fiúról van szó, aki a pár év alatt nagyon jó barátom lett, sőt az egyik legjobb barátomnak is nevezhetem, mert ez az igazság. Az ő reakció eleinte igazán könnyűnek tűntek, aztán egyre nehezebbé vált. Hogy miért? Mert ahogy közeledtem a bizalma felé, egyre félénkebb lett és már nem is volt olyan vadló, mint amilyennek az első percben láttam. Hihetetlen sok mosolya és nevetése van. Megválogatja, hogy a különböző emberek, melyiket ismerhetik. A legtöbb ember maximum kétfajtát képes megkülönböztetni: a muszáj és nem muszáj nevetést. Pedig a barátainak minimum ennek a háromszorosát mutatja öntudatlanul. Ha érzelmileg labilisabb helyzetben van, akkor a mosolya erőltetve húzódik körül az arcán, hogy ne láthassák a gyengeségét. Ha olyan témáról beszélhet, amiben szerepelnek a testvérei a mosolyát a folyamatosan halk kacagás öleli körül. A szemei összehúzódnak és látszik, hogy beleéli magát újra s újra azokba a pillanatokba. Sokszor még a szavai is elhalkulnak, mert kizökken a valóságból, hogy tiszta képet festhessenek annak, akinek a mesél. De számomra a legkedvencebb reakciója, mikor a szélesre húzódik a mosolya, a kis fiatal ráncok megjelennek az arcán, és az ajkai felénél kivillannak a fogai is. Fintorogva keresi a tekinteted és öntudatlanul kiölti a nyelve hegyét, amire a fogaival ráharap, majd a tekintetét újra előre szegezi, hogy felveszi újra a komoly pózt, amit sikeresen elnevet. A többit nem árulhatom el, mert ezt a luxust nem engedhetem meg senkinek sem.

3. Egy olyan emberről van szó, akinek a jelenléte mindig felfoghatatlan lesz számomra. Egy erős, céltudatos személyiség vagyok, aki elégedett önmagával és imádom, ha találok egy olyan személyt az életben, aki hasonló gondolkodású, mint én. Rokonlélek, vagy mi a szösz, akinek bármit, bármikor elmersz mondani, még akkor is, mikor fasírtban vagytok. Egyszerűen azt érzem, hogy képes tükröt tartani nekem és ez végre nem rémiszt meg. Az, hogy ezt egyoldalúan érzem e vagy ő is, az már maradjon titok előttem és előttetek is. Na, de térjünk át a lényegre. Nem árulhatok el róla túl sokat, mert köt a titoktartás és nem akarom, hogy tőlem tanuljátok meg használni a gesztusokat. Jöjjetek rá magatoktól! Csak a domináns viselkedését vegyük górcső alá, amit keverjünk össze egy piszkosul pimasz vigyorral, mindezt féloldalasan a folyamatos szemkontaktusával. Várja a tekinteted, mert tudja, hogy a határozottságával képes úgy szájon taknyolni, hogy azonnal visszaess a realitásba. A megjelenése is magáért beszél: a kéz és áll tartása, a vállak hátrafeszülése, az ajkak feszült összezáródása, a lábak távolsága.

Mondanék még többet, de nem lehet mindent kiadni a nyilvánosságnak. Akit esetleg ez érdekel még jobban, nyugodtan írjon, szívesen beszélgetek erről bárkivel. :)

Hozzászólások (0)